Rakj össze egy dinót magadnak!

A karácsonyi ajándékozások során megleptek egy közepes méretű dobozzal. Nem is találhattak volna egy jobb ajándékot nekem, aki többek között paleontológiát is oktatok a BBTE geológia szakán. Ráadásul gyerekkoromban az egyik, ha nem a nagyon kevés elérhető legószerű játék szintén csavarokon, különböző fémlapokon és apró csavarkulcsokon alapul. Így az alábbi doboz egyszerre szólt a szakmai lelkemnek és a bennem rejlő gyermeket is előkotorta.

Így alig vártam, hogy a téli vakáció nyújtotta néhány nyugodt pillanatot kihasználva összerakjam a 250 alkatrészből álló bestiát. A játékot 8 év fölött ajánlják, de a német nyelvű, eredetileg színes útmutatót a forgalmazó rossz minőségű fekete-fehér papírlapra cserélte. Nem mellékesen a mellékelt 3 célszerszám közül kettőt mintha részben nem ehhez a játékhoz gyártottak volna. Ezért nem hiszem, hogy egy nyolcéves gyerek egyedül meg tudna birkózni a dinószerelés feladatával, de lehet csak én becsülöm alá a gyerekek képességeit.

Ebből kellett dinoszauruszt összebütykölni…

Jesszus, mennyi apró alkatrész, de nagyon célszerűnek bizonyult már az elején mindent szépen szétválogatni…

Készül a dinó törzse…

…amely itt már egy kicsit jobban néz ki.

Aztán a lábakat kellett szó szerint összekínlódni…

Majd a lábakat hozzá kellett illeszteni a törzshöz. Újabb hosszú percek…

És nem is maradt más hátra, mint a nehezen és nagyon körülményesen összerakható fejet…

…és legvégül a bestia farkát a törzshöz illeszteni.

Íme a kis csavar és lemez, némi gumi és egy kis zsír Triceratops.

A játéknak két hátránya van: egyrészt sehonnan nem derül kis, hogy ez egy Triceratops lenne és ami után összeraktad sem leszel okosabb, mert egy fecni nem sok, annyit nem áldoztak rajta, hogy az egykor nagyon gyakori növényevő életmódjáról, de egyáltalán a felépítéséről megtudjon a lelkes hobbi mérnökbiológus valamit. Másrészt elképesztően hasztalan porfogó az összerakott modell.
És van a játéknak nagy előnye is: remek szórakozás csavarozni, rosszul összerakni és aztán újra szétszedni. Annál is inkább, mert akad bőven pótdarab néhány gyakoribb alkatrésztípusból, így nem kell attól tartani, hogy ha valami gyakoribb darab elveszik, akkor oda a szerelés öröme. Márpedig kell ennél nagyobb öröm, mint offline játszani, dinót szerelni?

Reklámok

Az őszi terep emléke

A vizsgaidőszak már javában zajlik, így az első félévi tevékenységek számonkérési fázisába léptünk. Ilyenkor a diák és az oktató is izgul egy kicsit, hiszen ha akarjuk, ha nem meg fogjuk vonni a félév mérlegét és kiderül: ki hogyan oktatott és ki hogyan sajátította el azokat az információkat, módszereket, eljárásokat stb. amelyekre meg akarták tanítani. A számadás azonban nem csak a vizsgáknak helyet adó termekben zajlik, hanem az irodámban is, ahol éppen társadalmi munkában pályázati elszámolás készítek. Így elő kellett keresnem azokat a fotókat, amelyek a 2018 őszi terepgyakorlat (Kolozsvár és környéke, Aranyosbánya és az Aranyos-mente) alkalmával készültek és kiválogattam azokat, amelyeket megőrizni érdemes, illetve amelyekkel bizonyíthatjuk, hogy a terepet támogató szervezet, a BGA Zrt. nem fölöslegesen áldozott pénzt a programunkra, és az megvalósult.
A válogatás közben jutott eszembe, hogy a félévi munka (tanítás, adminisztráció, diákok, kutatás) során annyira elmerültem a tennivalókban, nem töltöttem fel ide a képeket. Pedig van azok között vörös agyag titkokkal, gyönyörű gipszek, szép tájak, őslényeket, ásványokat és kőzeteket keresgélő geomókusok, várrom és bányató, valamint megszámlálhatatlan apró titok!
Hátha ez a fotósorozat (benne néhány rosszul sikerült selfivel a “geoszelfimestertől”) bátorításul szolgál mindenkinek, aki a vizsgaidőszakot nehéznek érzi, legyen az oktató vagy diák!

A terepgyakorlat a Koch Antal Földtani Társaság által elnyert pályázaton keresztül…

A hiszékenyek aranya

A lassan véget érő évben kétségkívül az alábbi volt a legbolondosabb (és részben kissé szomorú) szakmai történetem:

A tavasz végén, nyár elején egy általam ismeretlen személy hívott, miközben órám volt. Nagyon akart velem beszélni a hívó fél, mert azalatt, miközben én a rétegtan rejtelmeit magyaráztam a diákjaimnak, mint óra után kiderült, háromszor is próbált engem elérni. Természetesen óra közben engem csak sikertelenül lehet telefonon utolérni, így az órám végeztével visszahívtam a türelmetlen telefonálót. Az éter végén egy férfi válaszolt, aki bemutatkozott és arra kért, hogy az általuk örökölt nagyon értékes követ meg tudnám-e nézni és megbecsülni, hogy mennyit ér. Mondtam neki, hogy geológus vagyok, meg tudom mondani egy kőzetpéldányról, hogy mi lehet az, aztán kiderül, hogy kinek mennyit ér.

Több sikertelen egyeztetés után egyszer csak az ismeretlen kőzetpéldány tulajdonosai elutaztak Kolozsvárra, hogy szemrevételezzem kőörökségüket. Az egyetem Farkas utcai (olvasd M. Kogălniceanu utca) épülete előtt találkoztam velük. Bemutatkoztunk, pár szót váltottunk, aztán mondtam, hogy jöjjenek be, ha akarnak, az irodámba, de a kőzetet akár itt a lépcsőn állva is megnézhetem. Erre hirtelen meglepődtek: értékes darabról van szó, mondták, biztos, hogy jó ötlet itt megnézni? — néztek rám értetlenkedő tekintettel. De mire válaszolni tudtam volna, az egyikük előhúzta belső zsebének rejtekéből az örökséget. Ahogy az megcsillant a fényben, rögtön tudtam, hogy ásványról van szó, és azt is, hogy piritről. Alakja, színe a természetes fényben összetéveszthetetlen. Értéke pedig egy tenyérben elférő példánynak alig van.

white stone

Photo by Pixabay on Pexels.com

Ahogy ránéztem a vendégeimre, akik egyszerű emberek voltak, és annak reményében utaztak ide, hogy az általuk örökölt, kétségtelenül szép kő sokat ér, másodpercekig nem tudtam nekik mit mondani. Aztán szép lassan előbb a pirit nevet, majd az általuk birtokolt példány esztétikai értékét emeltem ki. “Jó-jó, de pénzben sokat ér?” –szakított félbe az egyik vendégem. Kb. 20-30 lejért lehet ilyen példányt venni az ásványok börzéjén – mondtam. Láthatóan elszomorodtak, mert mint kiderült, az interneten való keresgélés során maguk is sejtették, hogy ez valami p-betűs izé lehet, ami nem túl ritka. Gyorsan elbúcsúztak és távoztak.

Ha tudták volna, hogy a pirit úgy is ismert, mint a bolondok aranya…!

A feleki “kőtojás”

Ha Rátótnak lehetett csikótojása, akkor a kincses város, azaz Kolozsvár, legalább egy  sárkánytojással kell rendelkezzen. Valami hasonló járhatott a vicces kedvű Google Maps/Earth használó fejében, amikor a Kolozsvártól dél-nyugatra és délre elterülő Bükk-erdő egyik részére odabiggyesztette a virtuális felületen: Dragon’s Egg Forest.

Screenshot 2018-12-26 13.33.05

Ha az aki ezt elkövette behatóan ismeri Kolozsvárt, akkor egyrészt a városban imitt-amott előforduló tojásdad alakú kődarabok, másrészt egy kolozsvári szobor, amely a sárkányt ledöfő Szent Györgyöt ábrázolja, járhatott az eszében. E két dologból gyúrhatott egy misztikusnak tűnő nevet, mert ha a k0rnyék geológiáját ismerte volna, vagy esetleg hosszabb ideje Kolozsváron élne, akkor tudnia kell: a Bükk azon részén lépten-nyomon előforduló feleki gömbköveket nevezte el sárkánytojásnak.

20100102_125934_p1020082_081_gombkovek1

Természetesen ezek nem sárkánytojások, és nemcsak a mitikus sárkányhoz, de az élőlényekhez sem volt sok közük. Úgy jöttek létre, hogy egy kb.11-12 millió évvel ezelőtt a területen hullámzó tengerben lerakódott homokos, kissé kavicsos üledék szemcséi cementeződtek össze a természetben elég gyakori kalcium-karbonáttal. Szerencsés esetben az összecementálódott homokszemcsék hasonló méretűek voltak, mivel az egykori tenger alaposan osztályozta a szemcséket, valamint hasonló méretűekre csiszolta őket. Így a cementálódás egy központi helyről kiindulva sugár irányba egyenletesen haladhatott, hiszen az egyforma méretű szemcsék közötti hézagok is közel egyformák, ezáltal a kialakult homokkő test gömbszerű formájú lett.

Érdemes megnézni ezeket a szép, gömb alakú formákat, amelyeket a város lakói előszeretettel használtak fel például kapualjban sarokkőnek vagy egyszerű díszítőelemnek. Mivel a lakosság a gömbszerű formákat részesítette előnybe ilyen célokra, sokan azt hiszik, hogy a feleki gömbkövek mind gömb alakúak, pedig szó sincs erről. A legtöbbjük legjobb esetben gömbszerű, de leginkább szabálytalan alakú. Ha valaki meg akar tekinteni egy szép méretes gömb alakú formát, akkor a Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépületének udvarán láthat egyet. Amennyiben a Bükkben nézné meg őket a kíváncsi természetbúvár, akkor azt javaslom, hogy az itt leírt földládát keresse fel. Magam is így tettem az idén május elsején, és nem bántam meg. Egyrészt felfedeztem, hogy valakinek van némi humora vagy csak marketinges és ezért a Bükk egy részét Dragon’s Egg Forest-nek keresztelte, másrészt gyönyörű látványban és élményben volt részem, a nagyváros mellett meghúzódó, a sajnos egyre jobban az eltűnés veszélye fenyegette lombhullató erdőben.

 

Az év ásványa, ősmaradványa és nyersanyaga

A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) szervezéseben már harmadik alkalommal szavazhatnak az erdélyiek, illetve a bárhol élő, magyar nyelven beszélők az év ásványára, az év ősmaradványára és az év nyersanyagára. A program, amelyet Erdélyben a BBTE Geológiai Intézete futtat,  a célja a földtudományok, azaz a geológia népszerűsítése, valamint az ásványoknak, ősmaradványoknak és nyersanyagok jelentőségének megismertetése a nagyközönséggel.
A 2019-es évre a három ásványjelölt a galenit, olivin és a kősó. Mindháromnak bőségesen vannak erdélyi vonatkozásai, de az erdélyi sóbányákról egészen biztosan mindenki hallott.
Az ősmaradványokat kedvelők a Komlosaurus (dinoszaurusz), Tympanotonos (csiga)és a Hippurites (kagyló) között választhatnak, ha el szeretnék dönteni, hogy melyik legyen az év ősmaradványa 2019-ben. Az utóbbi kettő Erdélyben is bőségesen előfordul és nagyon szép példányait ismerjük innen.

Szavazásra fel, október 15 éjfélig lehet az ásványokra és ősmaradványokra szavazni!

Az év nyersanyaga verseny 2018. évi döntőjében az alginit, a mészkő és az andezit közül lehet választani. Aki járt már Erdélyben barlangban vagy templomban, az biztosan látott mészkövek, aki pedig a Hargitára ellátogatott már vagy volt a Szent Anna-tó partján, az andeziten taposott már elég sokat.
Az év nyersanyagára október 23-ig szavazhatsz!