Akik legalább egy évet éltek Erdélyben, azok tudhatják, hogy a romániaiak számára május 1. meglehetősen fontos ünnepnek számít. Furcsa ez persze, hisz 29 évvel vagyunk a, legalábbis verbálisan, mindenki által megvetett, vissza nem kívánt, elég sok soviniszta jegyet magán hordozott kommunista rendszer bukása után. De talán pont azért számít olyan fontos ünnepnek, mert a fiatalok már szerencsére nem a sovén-komcsi rendszerre, hanem arra emlékeznek, hogy május 1. mindenki kimegy majálisozni (hiszen általában ez a tavasz első, nagy valószínűséggel napos és meleg napja, ekkor nyitnak a strandok és indul a turistaszezon a Fekete-tenger romániai partszakaszán), megsüti a miccset, kolbászt vagy oldalast és legurít egy rakás sört vagy más alkoholos italt.
A fenti bevezető alapján máris érthető, hogy a tanév szervezésének egyik kulcskérdése a diákok szemszögéből a május 1. Mivel ez a nap munkaszüneti nap, és a geológia oktatásában kiemelten fontosak a terepgyakorlatok, mi oktatók igen szívesen szervezünk úgy terepi napokat, hogy a május 1. is a terepi kirándulás időtartamára essen. Főként ha ez a munkaszüneti nap péntekre vagy hétfőre esik, mert akkor egy hosszú hétvégényi remek terepgyakorlatot lehet tartani a diákoknak. Igaz csak akkor, ha akarják, mert azért előfordul, hogy nem tudjuk meggyőzni őket arról: jobb május elsején egy kis kőzetkalapálás, ásvány és őslénygyűjtés, mint 3 sör és 5 miccs.
Az idén nem szerveztünk terepgyakorlatot a május elsejei munkaszüneti napra, pedig még az azt megelőző hétfői nap is szabadnap volt. Ennek ellenére felhívtam diákjaim figyelmét arra, hogy majálisozás közben ne felejtsenek el egy-két feltárást megnézni. Viccnek szántam. Erre mi landol május elsején a postaládámba? Az alábbi kép, amelynek a címe: “Egy kis május 1-i feltárás!”. Humoruk, az van! És még kőzeteket is láttak majálisozás közben. Már szinte geológusok!
