A hiszékenyek aranya

A lassan véget érő évben kétségkívül az alábbi volt a legbolondosabb (és részben kissé szomorú) szakmai történetem:

A tavasz végén, nyár elején egy általam ismeretlen személy hívott, miközben órám volt. Nagyon akart velem beszélni a hívó fél, mert azalatt, miközben én a rétegtan rejtelmeit magyaráztam a diákjaimnak, mint óra után kiderült, háromszor is próbált engem elérni. Természetesen óra közben engem csak sikertelenül lehet telefonon utolérni, így az órám végeztével visszahívtam a türelmetlen telefonálót. Az éter végén egy férfi válaszolt, aki bemutatkozott és arra kért, hogy az általuk örökölt nagyon értékes követ meg tudnám-e nézni és megbecsülni, hogy mennyit ér. Mondtam neki, hogy geológus vagyok, meg tudom mondani egy kőzetpéldányról, hogy mi lehet az, aztán kiderül, hogy kinek mennyit ér.

Több sikertelen egyeztetés után egyszer csak az ismeretlen kőzetpéldány tulajdonosai elutaztak Kolozsvárra, hogy szemrevételezzem kőörökségüket. Az egyetem Farkas utcai (olvasd M. Kogălniceanu utca) épülete előtt találkoztam velük. Bemutatkoztunk, pár szót váltottunk, aztán mondtam, hogy jöjjenek be, ha akarnak, az irodámba, de a kőzetet akár itt a lépcsőn állva is megnézhetem. Erre hirtelen meglepődtek: értékes darabról van szó, mondták, biztos, hogy jó ötlet itt megnézni? — néztek rám értetlenkedő tekintettel. De mire válaszolni tudtam volna, az egyikük előhúzta belső zsebének rejtekéből az örökséget. Ahogy az megcsillant a fényben, rögtön tudtam, hogy ásványról van szó, és azt is, hogy piritről. Alakja, színe a természetes fényben összetéveszthetetlen. Értéke pedig egy tenyérben elférő példánynak alig van.

white stone

Photo by Pixabay on Pexels.com

Ahogy ránéztem a vendégeimre, akik egyszerű emberek voltak, és annak reményében utaztak ide, hogy az általuk örökölt, kétségtelenül szép kő sokat ér, másodpercekig nem tudtam nekik mit mondani. Aztán szép lassan előbb a pirit nevet, majd az általuk birtokolt példány esztétikai értékét emeltem ki. “Jó-jó, de pénzben sokat ér?” –szakított félbe az egyik vendégem. Kb. 20-30 lejért lehet ilyen példányt venni az ásványok börzéjén – mondtam. Láthatóan elszomorodtak, mert mint kiderült, az interneten való keresgélés során maguk is sejtették, hogy ez valami p-betűs izé lehet, ami nem túl ritka. Gyorsan elbúcsúztak és távoztak.

Ha tudták volna, hogy a pirit úgy is ismert, mint a bolondok aranya…!

Reklámok

Geológiai látnivalók mindenhol

Az egyre rövidülő nappalok és az egyre hidegebb napok miatt néha-néha eszembe jut a rövid, de intenzív nyári utazásunk Szerbia és Bosznia-Hercegovina vadregényes tájain. Ahogy egy építész, történész vagy művészettörténész az átlag turistától lényegesen eltérő  nézőpontból tekint a műemlékekre vagy éppen a településekre, úgy a biológus is más szemmel nézi az általa meglátogatott tájat. Nekem szerencsém van: geológusként úgy az épületeknek, mint a tájaknak olyan rejtett szépségeit vehetem észre, amely mellett sokszor elmegy a turista. A épületek esetében a kő lehet az izgalmas, a tájban egy érdekes földtani szerkezet bújhat meg, vagy éppen egy érdekes felszínforma kialakulása kapcsán a látnivaló mögött “látom” annak földtörténeti múltját. Persze csak akkor, ha alaposan felkészülök az útra. Így mindez utazás előtt, a szokásos útikönyvek és térképek mellett, mindig átböngészem az Earthcache oldalt vagy kerítek egy geológiai leírást a meglátogatásra váró területről.

P1130175

Fosszíliákban (kagylótöredékek) gazdag kréta időszaki vörös mészkő a nándorfehérvári várban (Belgrád, Szerbia)

P1130177

Sejthettek valamit a nándorfehérvári várban az érkezésünkről: dinoszaurusz makettek, előtérben a híres T. rex (Belgrád, Szerbia)

P1130215.JPG

Szépen lekerekített, esetenként legömbölyített folyami kavicsokkal és hömpölyökkel, amelyek főként mészkőből állnak, díszített járda (Mostar, Bosznia-Hercegovina)

P1130241

Jól lekerekített, esetenként legömbölyített folyami kavicsokkal és hömpölyökkel kirakott  járda, enyhe antropikus zsindelyességgel (Mostar, Bosznia-Hercegovina)

P1130275

Miocén onkoidos mészkőből készült a híres Stari Most (Mostar, Bosznia-Hercegovina)

P1130282.JPG

Rétegzett (vastag pados) és gyűrt mészkövek a Neretva-folyó völgyében (Mostartól északra, Bosznia-Hercegovina)

P1130340.JPG

Lignit és barnakőszén rögök a Kakanj városa mellett található szénfejtőnél. Itt található BH  egyik legnagyobb hőerőműve.

P1130384.JPG

Travertinből (mésztufa) faragott kőtömbökből rakták ezt a falat a Pliva vízesés közelében (Jajce, Közép Bosznia, BH)

P1130386.JPG

Az Orbász (Vrbas) folyó látványosan kanyargó, meanderre hasonlító, kréta mészkőbe (?) vájt szorosa Dabrac közelében (észak Bosznia-Hercegovina)

Egy geológus ha olvas…

…illetve ha arra kérik (mint engem is a Transindex), hogy könyveket ajánljon a nyárra, akkor végigtekint a könyvespolcán és többek között az alábbiakon akadhat meg a szeme:

Az evolúcióról mindenki tud valamit, de tapasztalataim szerint még a szakmabeliek közül is nagyon kevesen olvasták Darwin korszakalkotó művét. Nem egy egyszerű olvasmány ugyanis a viktoriánus stílusban megírt forradalmi könyv. A londoni UCL professzora, Steve Jones, ezt ismerte fel, és írt egy élvezetes, a legújabb tudományos eredményeket is magába foglaló könyvet, amely azonban szerkezetileg követi Darwin klasszikus munkáját. Kihagyhatatlan!


Főzy István – Szente István: Ősmaradványok. A Kárpát-Pannon térség kövületei (GEOLITERA, 2012)
Egy gazdagon illusztrált könyv azoknak, akik emberi léptékkel nehezen elképzelhető módon szeretnének visszatekinteni az időbe. A könyv lapjait forgatva gyönyörű őslények kerülnek az olvasó szeme elé, miközben képzeletben több tíz vagy éppen száz millió éveket utazik az időben. Az őslények mellett a híres leleteket feltáró paleontológusokat, valamint a híresebb erdélyi lelőhelyek érdekes ősmaradványait is megismerheti a nagyközönség.
p003372

Simon Winchester: The Map that Changed the World (HarperCollins, 2001)
1815. augusztus 1-én jelent meg az első olyan geológiai (földtani) térkép, amely egy egész ország (Anglia, Wales és részben Skócia) geológiai jellegzetességeit ábrázolta. A térkép létrejöttének sztoriját ismerhetjük meg, annak szerkesztője, William Smith élettörténetén keresztül. Az olvasmányos, igaz helyenként egy picit bulvár stílusú, és szakmailag némileg pontatlan bestseller arra is alaposan rávilágít, hogy alapos geológiai ismeret kellett a britek iparosodásához. Azóta elkészültek persze más országok és térségek modern geológiai térképei is, amelyek nélkül egy egyszerű házat sem lehet szakszerűen megépíteni.
map-that-changed-the-world
De ahogy közhelyesen mondani szoktuk: nem csak szakkönyvekből, vagy valamilyen módon a földtudományokhoz kapcsolódó könyvekből áll a világ. Így ha meg akarjátok tudni, hogy milyen 3 másik könyvet ajánlottam, akkor olvassátok el a fenti bejegyzés forrását a Transindexen.

Andrásházi világszenzációk (1.): az erdélyi bestia

Andrásháza (r. Rădăia) egy Kolozsvár melletti aprócska település Méra (r. Mera) szomszédságában. Mégis egy olyan világszenzációs hely található ott, amelyről még a szakmabeliek közül is kevesen tudnak, pedig ott van mindenkinek a szeme előtt: ha valaki utazott vonattal Kolozsvár és Bánffyhunyad/Nagyvárad vagy autózott Kolozsvár és Zilah között minden valószínűség szerint láthatta a szenzációs helyet, mert nagyon feltűnő a tarka kőzetei miatt lásd. az alábbi fényképet.

Az andrásházi feltárásA híres andrásházi lelőhely 2016. őszén (Kovács Alpár felvétele)

De hogy miért olyan szenzációs, ahhoz egy pindurkát vissza kell utaznunk az időben. Első lépésként nem mindjárt millió éveket, csak kb. 150 évet. Akkor épült ugyanis a Várad és Kolozsvár közötti vasútvonal, amelynek építését úgy kezdték el az angol mérnökök, hogy nem rendelkeztek elég tapasztalattal az erdélyi terepviszonyokat illetően.Tiszta szerencse a vasútra nézve, hogy az építés megkezdésével egyidőben kezdődtek meg azok a rendszeres, részletesebb és intézményes keretekben szervezett földtani térképezések Erdélyben , amelyeket Pávay (vagy Pávai) Elek kezdett el 1868-ban Kolozsvár és Torockó környékén. Így a rengeteg tapasztalattal rendelkező, külföldet is megjárt Pávay (talán éppen a vasútépítők felkérésére) szépen végigjárta a Bánffy-hunyad és Kolozsvár között épülő vasútvonal nyomvonalát és szépen megírta tapasztalatait, amely a Földtani Közlöny első (!) számában jelent meg 1871-ben.1 Ebben a művében említést tesz egy fosszilis alsó állkapocsról. Pávay  felismerte, hogy valószínűleg egy szenzációs leletet talált, amely feltehetően egy új fosszilis fajba sorolandó, de az általa későbbre ígért alaposabb leírását hirtelen bekövetkezett halála miatt már nem készíthette el. Így e munka főként Böckh Jánosra maradt, aki 1875-ben egy kollégájával közösen (Matyasovski)2 leírta az első szenzációt Andrásházáról a Brachydiastematherium transilvanicumot. Ez a kimondhatatlan név, amely szabad fordításban annyit tesz, mint “rövid diasztémájú (=fogak közötti réssel rendelkező) bestia/vadállat Erdélyből” nemcsak egy új fajnak, hanem egy új nemzetségnek a megjelölésére lett kitalálva.

WP_20170320_13_16_10_ProA Pávay által talált Brachydiastematherium transilvanicum alsó állkapcsának ábrázolása Böckh János 1875-ben megjelent cikkében

A Kárpát-medencében amúgy is ritkák a paleogén ősemlős leletek, erre Andrásháza tarka agyagaiból egyszeriben egy addig ismeretlen csoportjuk (nemzetségük) került elő a páratlan ujjú patásokhoz tartozó, de már régen kihalt orrszarvúalakú Brontotheriidae családnak. És ha ez nem lenne elég, akkor ezt a nemzetséget és fajt egy töredékes leletet kivéve, amely Marótlakáról (r. Morlaca)  került elő a 2000-es években3, csak ebből az andrásházi réteg-sorból ismerjük!!!

Miért olyan nagy szenzáció ez? Azért, mert a rokonai majdnem kivétel nélkül csak Észak-Amerikából vagy Ázsiából kerültek elő, alig találni európai előfordulásúakat közöttük. Így a Brachydiastematherium transilvanicum az egyik legbecsesebb és szinte egyetlen bizonyítéka annak, hogy a Brontotheriidae-k Észak-Amerikából kiindulva Ázsián keresztül egészen Európáig eljutottak.

A történet azonban itt nem ér véget, ugyanis két világszenzációt ígértem a bevezetőben. A folytatásban már Koch Antalnak, az 1872-ben Kolozsvárra került, és ott az Ásványtani és földtani tanszék első vezetőjének (tanszékalapító professzorának) jutott főszerep.


1Pávay E. 1871: A Kolozsvár és Bánfy-Hunyad közti vasútvonal ingadozó talajának geologiai szerkezete. Földtani közlöny 1(7): 130-145, Budapest.

2Böckh J. 1875: Brachydiastematherium transilvanicum Bkh et Máty. Egy új Pachyderma -nem Erdély eocaen rétegeiből, Magyar Királyi Földtani Intézet évkönyve 4(2): 83–102, Budapest.

3Fărcaş C. 2011: Studiul formaţiunilor continentale eocen terminale şi oligocen timpurii din NV-ul Depresiunii Transilvaniei – biostratigrafie şi reconstituiri paleoambinetale, pe baza asociaţiilor de vertebrate continentale, Rezumatul tezei de doctorat, Universitatea Babeş–Bolyai, Facultatea de Știința Mediului, Cluj-Napoca, 49 o.

A szatmári Darwin Napon

Az újabb meghívásnak köszönhetően már a harmadik alkalommal vettem részt a szatmári Darwin Napon. Furcsa hagyomány (a néprajzos kollégáim szerint amire 3 egymást követő alkalommal sor került, az már hagyománynak számít!) alakult ki így: mindig páratlan években sikerül a szervezők meghívásának eleget tennem. Így 2013 óta minden páratlan évben február 12. környékén felkerekedtem és elutaztam Szatmárnémetibe. Az esemény házigazdái az E-Consult Egyesület és a Szatmári Megyei Múzeum munkatársai, a lelkes főszervező Sike Tamás.

A Kolozsvár-Szatmár út mindig sok élményt nyújt, ugyanis a Nádas mentén autózva nem tudok másra, mint az Erdélyi-medence paleogén képződményeire, és annak kiváló egykori ismerőjére Koch Antal-ra gondolni. A Meszesen való átkelés közben az ókori rómaiak folyton ott bujkálnak a gondolataimban, Zilahon Wesselényi és a kollégium (ezért mindig áthaladok a város központján) jár az eszemben, Sarmaságon érzem a lignit és barnaszén illatát, Ákoson az országútról megpillanthatom a gyönyörű templomot, majd Erdődön a várkastélyt.

Az idén se volt ez másképp, de mindezt tetőzte, hogy a ködös Meszes fölött ott ragyogott hajnalban a Hold. Nem is kezdődhetett volna jobban az idei Darwin Nap, amelyen az élet humora miatt a betervezett két előadás helyett végül hármat tartottam, azaz tartottunk Rózsa Lajossal. Előbb kora délelőtt a diákok töltötték meg a Szatmári Megyei Múzeum konferenciatermét és tisztességgel meghallgatták két csaló tudós (Rózsa Lajos előadása) és a Kárpátok sárkányairól szóló (ezt én igyekeztem élvezetesen előadni) előadásokat. Majd a végén jött a a Szertár tudományművésze Zsíros László Róbert. Tiszta szerencse, hogy délelőtt mindig előtte kellett előadnom. Esélyem se lett volna a saját haján elhelyezett propánnal teli szappanbuborékokat felgyújtó mutatvánnyal szemben. Később egy elkésett diákcsapat kedvéért újból kipakoltuk kellékeinket, és előadtuk az tudományunkat.

16708493_215581085513766_2811097980249616024_n

Kibújik a dobozból a tudomány. Fotó: http://tinyurl.com/zoygz73

Este igazi premier volt számomra az egyik helyi kocsmában a kimondottan felnőtteknek szóló Darwin Nap. Ez nemcsak a helyszín miatt, hanem az előadások előtt, illetve között Fehér Csaba gitárjátéka és énekhangja okán is nagyszerű élmény volt. Nem mellékesen még soha nem beszéltem úgy őslényekről, hogy azt valamilyen élőzene vezesse fel.

16729294_215476985524176_4328204877588489896_n

Háttérben egy sárkány koponyájának rajza, kezemben maga a sárkánykoponya. Fotó: http://tinyurl.com/zoygz73

Az idei előadásom nem is szólhatott másról, mint arról, hogy élnek-e vagy éltek-e sárkányok a Kárpátokban. Azaz elsősorban az idei év (magyarországi) ősmaradványáról a barlangi medvéről, valamint a hátszegi dinoszauruszokról próbáltam érdekes dolgokat mesélni. A többi előadó jóvoltából pedig megtudhattam, hogy a kutatók is gyarló emberek, de a tudomány előbb-utóbb korrigálja a csalásokat (Rózsa Lajos), a hó alatt és felett rengeteg rovar folytat aktív életet télen (Keresztes Lujza, BBTE), illetve Darwin életéről hallhattam újabb érdekes részleteket (Marton Attila).

Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget és az élményt!